Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 január 20, szombat

NAGYMAMÁMNAK

Nagymamámnak

 

Ma beköszöntött a nagy nap, mint minden évben,

Köszöntöm hát nagymamámat igaz szeretettel.

Életét ragyogja be a tavasz, a nyár, az ősz és a tél,

Kívánom, hogy közöttünk még nagyon soká éljél.

 

Te is voltál gyermek, gyönyörű, fiatal lány egykor,

Majd anya lettél, s az is maradsz már mindenkor.

Ám, hajlott korodra a legszebb hivatásod lett e földön,

Drága nagymama lettél nékünk, immár, mindörökkön.

 

Drága nagyanyóm, gondoltál-e arra, mi lesz, ha majd,

Ráncos lesz orcád, és munkában megfáradt kezed?

Vártad-e, hogy majd, unokádat ringassa két kezed,

Aki majd egyszer, hozzád bújva, kéri, hogy szeresd?

 

Őszülő hajtincseid beragyogja a táncoló napsugár,

Ragyogó szemed, egy kissé megfáradt mára már.

Mindent megbocsájtó mosolyod, ott bujkál ajkadon,

Szerető szíved megérti minden búm, és bánatom.

 

.Mikor esténként összekulcsolom két kezem,

Kérve az Urat, hogy ő még sokáig köztünk maradjon,

Tiszta lelkemmel, szívem minden szeretetével,

Nagyapám nevét is, könyörgő imámba foglalom.

 

Sándor kinga

 

 

2018 január 20, szombat

SIKOLY

Sikoly

 

Soha többé nincs már mosoly az ajkakon,

soha többé nincs már könny az arcokon.

Letörölte azt, ki rájuk mérte a halált,

melyet egy aljas, beteg elme kitalált.

 

Nem csak az a bűnös, ki a fegyvert fogta,

az is bűnös, ki azt néki a kezébe adta.

Gyilkoltat hazug hittel, álnok szóval,

Istenünk tagadva, aljas hazaárulókkal.

 

Jönnek, csak jönnek, tengeren, apályon,

és dagályon át,

Letarolva földeket, életeket, így

foglalva el hazánk.

Dagonyáznak sártengerben, koszban,

mocsokban, lelki, és testi fertő minden

formájában.

 

 

Az idegen, barbár horda,

határokon, emberi életeken átgázolva,

Keresztény hitünket, nőket,

ártatlan gyermekeket meg gyalázva,

méri ránk, Allah nevében a halált.

 

Nem, nem, százezerszer is nem!

Halljátok hát, ti, hazánk árulói,

Mit sok millió ember kiált!

Nem hagyjuk elvenni életünk, Istenünk,

Nem hagyjuk nemzetünk, és hazánk!

 

Sándor Kinga

 

2016-08-18

 

 

 

 

2018 január 20, szombat

MINT A MEGSEBZETT VAD

Mint a megsebzett vad

 

Mint a megsebzett vad, még rúg, kapál

aljas szívében, lelkében már ott halál.

Tudja, hogy vége, de bosszút esküszik,

mély gyűlölete, halála után sem szűnik.

 

Már megmérgezte sokak gyenge lelkét,

árulásra bíztatva, országának népét.

Mert néki ez nem nemzete, nem hazája,

csak itt született hazánk bánatára.

 

Vérben forgó két szeme, villámot lövellve,

izzó gyűlölettől hajtva, ordít, követelve.

Mivel már rég elfogyott, nincs több érve,

ezért, mocskos szavakat hörög öklendezve.

 

A világ, ránk szabadította a tetvek seregét,

ő asszisztált hozzá, így árulva el nemzetét.

Árulók seregét, létünk, hitünk ellen vezetve,

megnyomorítani kicsi népünk, ezt tervezte.

 

Úgy pusztulj el, mint a megsebzett vad,

kegyelmet, irgalmat néked senki sem ad!

Bűzös tetemed földünk ne szennyezze soha,

Júdáspénzből éltél, halni is menj máshova.

 

Sándor Kinga

2016-09-20

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2018 január 20, szombat

TISZTELD A MAGYAR NÉPET

 

Tiszteld a magyar népet

 

Ki –e földre lépsz, tiszteld népét,

Tiszteld őseinek méltó dicsősségét.

Szeresd a nyarak, tikkasztó melegét,

A téli hónapok, fehér, fagyos leheletét.

 

Dombok, hegyek, völgyek, sík vidékek,

Honnan messze látni, égi kéket,

S hol néha megjelenik a délibáb,

Az ősz és a tavasz hoz majd színes,

Sok csodát.

 

Megannyi csillámló folyó, s patak,

Mely vidáman csörgedezve,

Tavakat töltve, csobogva halad,

Földünket, kincsünket, ölelik át,

Átszelve várost, falvat, s tanyát.

 

Kik egykor itt születtek, haltak,

Már több mint egy évezreden át,

Istenben bízva éltek, és reméltek,

Hitükkel megértek sok csodát.

 

Hol éltek őseim, apám, s anyám.

Hol élnek gyermekim, s unokám.

Hol, majd egyszer én is lelem örök

Nyugtom, mert nékem ez a föld

A hazám.

 

Sándor Kinga

 

Pomáz 2016-08-30

 

 

 

2018 január 20, szombat

BÚCSÚZIK A NYÁR

Búcsúzik a nyár

 

A születés, és az elmúlás, mint

két szerelmes pár, kéz a kézben jár,

holnap elköszön, búcsút int a nyár,

 

Még elmenőben, beköszön az ősznek,

aztán búsan, átadja helyét a kissé

langyosabb, simogató napsütésnek.

 

Megjelent az ökörnyál is a

a zöldellő fákon, réteken,

érkezik az ősz, sárguló leveleken.

 

Most még a sok, kinyílt virág,

nappal bódító illatukat ontják,

Jaj, de hideg lehelettel jönnek

a csillagos éjszakák.

 

A reggeli, melengető napsütésben

próbálják bontani dermedt szirmaik,

ám idővel feladják édes, illatos álmaik.

 

Tovatűnőben már az ezerszínű világ,

lehullik a szirom, a sokszínű falevél,

kissé meghal a természet,

mert ősz után jön a fagyos tél.

 

Sándor Kinga

2016. 08.31.

 

 

2018 január 20, szombat

ADJ ESÉLYT

Adj esélyt

 

Mikor a gyermeked szemébe nézel,

meg kérdezed-e, gondolatban tőle,

ugyan meddig élheted gyermekkorod,

vajon felnősz-e, és lesz-e öreg korod?

 

Most még gondtalanul kacag,

kicsi szívében nincsen harag.

De mi lesz holnap, ki tudja,

lesz-e néki jövője, múltja?

 

Lesz-e néki gyermeke, unokája,

lesz-e néki hite, lesz-e vallása?

Vagy eltapossák, esélyt sem adva,

bosszúból, hitéért legyilkolva.

 

Hogyan tudsz úgy szemébe nézni,

csöpp kis arcát, haját simogatni?

Miközben tudod, hogy tőle az esélyt

te vetted el, szíved akkor mit felel?

 

Hogy tudod gondtalanul ölelni,

csacsogó beszédét hallgatni?

Édes kacagását hallja-e szíved,

amit ellepett már a gyűlölet.

 

Mert, hamar eljöhet az a pillanat,

mikor édes, csilingelő hangja

már csak egy fájó emlék marad.

Hisz te döntöttél így, te, magad.

 

Többé nem ölel már át kicsi karja,

nem ad puszit, puha, rózsás ajka.

Nem simogatja orcád, nem becéz,

Isten felé nyúl már az a két kis kéz.

 

Sírjánál ne ereszkedj térdre, mert

a te lelkeden szárad csöpp kis vére.

Egy szó kellett volna, csak egy nem,

de megtagadtad tőle, te esztelen.

 

Sándor Kinga

2016-09-22

 

 

2018 január 14, vasárnap

ÁLMODTAM

Álmodtam

 

Álmodtam egy szebb világot,

Hol a szél hárfán játszott,

Az ég madarai csicseregtek,

Vígan szólt az égi, madár ének.

 

A felhők vidáman fogócskáztak,

A nap sugarain hintázgattak.

A földön meleg volt, langy meleg,

A fák ágain pattogtak a buja rügyek.

 

A pázsit is zöldellt, közötte pipacs,

Száradt már a tavalyi rózsagubacs.

A természet ecsete festett színeket,

Békét, jó létet, a nap melege teremtett.

 

Sándor Kinga

Adony 2017-02-05

 

 

 

 

2018 január 14, vasárnap

BÚCSÚZIK A NYÁR

Búcsúzik a nyár

 

A születés, és az elmúlás, mint

két szerelmes pár, kéz a kézben jár,

Holnap elköszön, búcsút int a nyár,

 

Még elmenőben, beköszön az ősznek,

Aztán búsan, átadja helyét a kissé

Langyosabb, simogató napsütésnek.

 

Megjelent az ökörnyál is a

A zöldellő fákon, réteken,

Érkezik az ősz, sárguló leveleken.

 

Most még a sok, kinyílt virág,

Nappal bódító illatukat ontják,

Jaj, de hideg lehelettel jönnek

A csillagos éjszakák.

 

A reggeli, melengető napsütésben

Próbálják bontani dermedt szirmaik,

Ám idővel feladják édes, illatos álmaik.

 

Tovatűnőben már az ezerszínű világ,

Lehullik a szirom, a sokszínű falevél,

Kissé meghal a természet,

Mert ősz után jön a fagyos tél.

 

Sándor Kinga

2016. 08.31.

 

 

2018 január 14, vasárnap

BÜSZKE MAGYAR

Büszke Magyar

 

A magyar, büszke, ősi nép,

Aki, ha kell, harcmezőre lép.

Nyitott szívvel, büszkén vallom,

Magyar vagyok, büszke magyar!

 

Nem taposhat többé rajtunk,

Vad hordák, kegyetlen hada,

Bűnhődnek az árulók, mert ez

Magyar föld, ez a magyar haza.

 

Kérdezem én, kérdezem tőled,

Ki hazámat oly gonoszul bántod,

Miért üldözöd nemzetségem,

Miért éget úgy, gyűlölő lángod?

 

 

Hát harcra fel magyar, szólít

Nemzeted, nem kell rabiga,

Harcra szólítanak bátor őseink,

Kézbe a fegyvert, hív a haza!

 

Akár csak álmodban hallod is,

Az ősi, harci kürt, hívó szavát,

Ne késlekedj, ragadj fegyvert,

Véd meg –e drága, magyar hazát!

 

 

Sándor Kinga

Gödöllő 2017-04-25

2018 január 14, vasárnap

ALTATÓ

ALTATÓ

 

Csitt, csitt, gyermekem aludjál,

Álmodban is nevess, kacagjál.

Álom felhő szárnyán utazzál.

Csitt, csitt, gyermekem aludjál.

 

Mosoly ül arcodra álmodban,

Mikor ringatlak karomban.

Tán angyalokkal álmodol,

Csitt, csitt, gyermekem aludjál.

 

Édesanyád karjaiban ringat,

Szép dalokat dúdolva altat.

Álomfelhőn ugrálj, kacagjál.

Csitt, csitt, gyermekem aludjál.

 

Sándor Kinga